Rafrika

 Kószálva Port Sudan utcáin beleütköztünk egy lekerített udvarba tele székkel és éppen a fénytechnikai (éd: kínai karácsonyfa égők mindenhol) tuning közepén… Engedve a szemtelen kíváncsiskodásnak bementünk, mire 8  mosolygó férfiember kitárt karokkal…

Még keresem… Még keresem, de nem találom. Sötétben tapogatózom. Néha felgyullad a villany, néha megpillantom a fényt, de aztán újra fekete minden. Ez persze gyakorlatilag is igaz, hiszen random módon szűnik meg az áramszolgáltatás, de még inkább igaz lelkileg. Próbálok…

Szudánban hihetetlen székeket lehet látni. Szinte mindenből tudnak szék – vagy legalábbis ülésre használt alkalmatosságot – fabrikálni. Elképesztő kreativitás! Része a nemzeti identitásnak, sőt számomra az ország azonosult a ’székteóriával’...Maga a szó…

Port Sudan egy modernebb kori kikötőváros. Az utak aszfaltozottak és nagyjából minden a kereskedelemről szól. A tenger partsága persze nem jelenti azt, hogy fürödni is lehet, igazából se a helyszín, se a kultúra nem támogatja az ilyen jellegű elképzeléseket, bármilyen…

Furcsa egy keresztény ünnepet megélni egy iszlám országban. Meleg van, az ünnepiség nyomát se lehet felfedezni, csak te tudod… Felkelsz reggel, ránézel a naptárra és látod, hogy 24.-e van. Elmész hányni - mert idén a Jézuska egy piros masnival átkötött ételmérgezés…

A karimai asszimilálódási próbálkozások után innen is tovább indultuk, hogy minél tágabb képet kaphassunk az országról, a lehetőségekről, a kultúráról és a szükségről. Újabb buszozásos próbálkozások után éppen Atbarából tartunk Port Sudan felé.Azt mondják, hogyha az…

Az utazás Szudánban rengeteg időt vesz el. A főutak legtöbbje ugyan aszfaltozott, de ezenkívül mindenhol csak földút van. A buszok menetrendje vagy nem létező fogalom, vagy a valami rejtélyes láthatatlan könyvben van nyilvántartva, úgyhogy a busz vagy indul, vagy nem: Insallah,…

Nyugalom, béke és barátságosság. Színek, illatok és zene. Nílus, pálmaliget, napsütés és rengeteg homok. Jó érzés. Szudán kellemes arca igazán meglepő tapasztalat az elvárások és hallottak függvényében is. Miután asszimilálódik az ember a helyi normákhoz és levetkőzi a…

Az első és legfontosabb lecke, amit ez az ország – Sabhan segítségével – tanított nekünk, hogy a ’Miért?’ kérdéseket sürgősen felejtsük el. Valóban ez az egyetlen megoldás! Annyi kérdőjel van, annyi érthetetlen zsákutca és furcsa jelenség, hogy az ember…

Az első benyomások alapján megnyugodtunk. Senki nem akart minket lelőni, senki nem akart elrabolni, de még ferdén sem nézett senki, aki véletlenül nem úgy született… Bementünk a kikötő falujába, hogy találjunk valami hotelszerűséget és innentől jöttek a szembetűnő…

Elvesztettünk egy napot… Valahol az éjszakai utazások, korán kelések és a nagy bolyongás során egy napnak nyoma veszett. Teljes nyugodtsággal készülődtünk az asszuáni körültekintésre, amikor valaki felhívta a figyelmünket, hogy szombat helyett vasárnap van és ezek…

Magunk mögött hagytuk Luxort… Láttuk, megéltük, de elég volt… Mivel a komp Szudánba hetente csak egyszer jár – hétfőnként – és ugye a jövő hetit mindenképpen el szeretnénk érni, úgy döntöttünk, hogy minél közelebb igyekszünk kerülni a…

Ma ellátogattam a Brooke Alapítvány luxori központjába. Ez a társaság (Dorothy Brooke) a 30-es évektől kezdődően foglalkozik a kiszolgáltatott 'munkaállatok' segítésével. Ingyen ápolják és ellátják az állatokat, adnak nekik vizet és ennivalót, ha elhozzák ide őket...…

A NAPOS:Vonatút:Semmi baj nem volt a másodosztállyal. Szinte új vonat, amiben ugyan nem voltak kabinok, de kétüléses sorok, óriás székekkel és rengeteg lábhellyel igen, úgyhogy hátradönteni is lehetett anélkül, hogy mögötted ülőnek az orrlyukába látnál alulról és a…

Metró:Elég kiterjedt hálózat. 1 LE (kb 40 Ft) a jegy egy útra és akár Gizáig is el lehet jutni. A folyamat első része hasonlít bármely megszokott metrós utazáshoz, azaz megveszed a jegyet, megkeresed az irányt, lemész a peronhoz, várod a vonatot. Az érdekes és egyiptomi része…

Nem bírtam elengedni a pita témát anélkül, hogy meg ne tudtam volna egy-két adatot, így visszanéztünk a kairói 'családiasabb' kenyérségbe és találkoztunk a tulajjal, aki nagy szerencsére perfekt angoltudással bírt, úgyhogy 2 óra faggatózás után az alábbi tudással gazdagodva…

Tegnap végül minden információs és egyéb viszontagság után csak eljutottunk az ország északi felébe, a Nílus 'végéhez'... Igazán élménydús és tanulságos út volt! A kezdeti nehézségeken - hogy a taxisnak fogalma sem volt, hogy hol van az állomás, így utolsó minutumban…

A mai nap nem vitt minket messzire, mivel a muszlim országokban a péntek és a szombat amolyan hétvége féle, így természetesen a nagykövetségek mindegyike zárva volt és lesz is egészen vasárnapig. Így holnapra gondolván elterveztük, hogy a nagy semmittevés helyett inkább…

Hát a város továbbra is büdös és barátságtalan esténként. A hotelünk ugyan nagyon kellemes és egyiptomi viszonylatban igazán tisztának is mondható - még fürdőszobával is rendelkezünk -, de valamiféle autószerelő negyednek a szélén van, úgyhogy a lerobbant autók,…

Hát vízumom még nincs... Rájöttem, hogy a bürokrácia elől nem nagyon van menekvés... Nagy naivan azt gondoltam, hogy itt szimplán kifizeti az ember a nem kevés pénzt a vízumért és kész... Nanáhogy nem! Persze, ha malmok őrléséhez még hozzáadjuk az egyiptomi mentalitást és…

No, az első rész pipálva... 18 óra utazás után sikerült megérkezni Kairóba. A 8 órás buszút Sharm-ból rendkívül tanulságos volt és igazán kellemes meglepetés. Egyből a buszállomáson leszólított egy hármas csapat, akikről kiderült, hogy szudániak és Karthoumból jöttek…

Elkezdődött. Mindjárt megérkezem Egyiptomba. Természetesen az út olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, hosszú, hektikus és barátságtalan. Persze az óriáskésés és a 9 kilónyi túlsúly miatt reptéri bugyimutogatós szétpakolás és a genfi alvásmentes éjszakázás nem sokat…