Hát a város továbbra is büdös és barátságtalan esténként. A hotelünk ugyan nagyon kellemes és egyiptomi viszonylatban igazán tisztának is mondható - még fürdőszobával is rendelkezünk -, de valamiféle autószerelő negyednek a szélén van, úgyhogy a lerobbant autók, használhatatlan roncsok és a nemtudommireszerelikfel gallytörőrács függesztvényeken kell átverekedni magunkat az arab civilizáció közepébe. Mindenesetre a kilátás üdvözítő. Látni a messziről nagyon csábítónak tűnő - közelről rideg és abszolút barátságtalan - Cairo Tower-t, a Nílust és az egyiptomi múzeumot is. Felülről szemlélhető a híd soha nem csökkenő forgalma, aminek a zaját csak a fülünkbe zümmögő elképesztő mennyiségű szúnyog tompítja némileg, a szagát viszont semmi. De annyiban szerencsések vagyunk, hogy a 7. emeleten van a szobánk (a hotel egyébként két félemeletet birtokol a 7. és 10. emeleten), így a két lift közül a - működő - páratlan emeletekre járkálóval kényelmesen megközelíthető és nem kell külön gyalogolgatni...
Mindemellett van egy 'hentergőnk', ami amolyan naplemente utáni gyűjtőrészleg és ahol napjában többször is meghallgatható a különböző nemzetiségű utastársak rendkívül élménydús beszámolója a piramistúráról. Pontos statisztika készíthető, hogy átlagosan mennyibe kerül a 'menet', hiszen nanáhogy mindenki más árat fizet - ez mégiscsak Egyiptom - és lehet strigulákat is húzogatni, hogy ki nézte lóval és ki tevével... Nehéz lelkesítő hallgatóságnak lenni a 71. sztori után... :(
Persze magas lovon ülünk, hiszen mi már láttuk a 'kötelező' nevezetességeket Kairóban és a környékén is, úgyhogy a mi feladatunk ebben a vízumszerzős kényszerhelyzetben, hogy megtaláljuk a legjobb falafelest, ahol a kaja is jó és le se akarnak húzni, illetve, hogy felvegyük a ritmust és amolyan 'külsős' bennfenntesként minél többet szívjunk magunkba a helyi 'életből'... Érdekes perspektíva amikor úgy sétál(hat)sz a helyi bazárban, hogy nem vásárolni akarsz, hanem 'megfigyelni'... Érdekes amikor már nem csak az tűnik fel, hogy ami itt nem elérhető, az nem létezik - persze csak az ócska minőségű vásárfiára értelmezve -, hanem, hogy igenis van rendszer a látszólagos káoszban... Érdekes figyelni a forgalom önszabályozását és helyiek patópáluras-teázgatós létét... És persze nem elhanyagolható az az érzés sem, amikor egy hosszú, ámbátor kevésbé produktív nap után úgy tudsz leülni, hogy nem szorítja össze a gyomrodat az érzés, hogy kimaradsz valamiből, ha nem pörögsz a fejeden hajnalig...
