Furcsa egy keresztény ünnepet megélni egy iszlám országban. Meleg van, az ünnepiség nyomát se lehet felfedezni, csak te tudod… Felkelsz reggel, ránézel a naptárra és látod, hogy 24.-e van. Elmész hányni - mert idén a Jézuska egy piros masnival átkötött ételmérgezés formájában továbbította az ajándékodat – majd a lázas gondolataidon átpislogva, rájössz, hogy ez mennyire más. Na persze nem az ételmérgezés, hanem az egész ’csomag’. Család, szeretet, közös vacsora, ünnepi hangulat, izgatott készülődés, ajándékok, illatok, fények, hó - hogy csak a kellemes részét említsem – kontra egyedüllét, meleg fülledtség, nemtörődöm nihil, kosz, gyakori áramkimaradás, generátorok állandó zakatolása és bigott vallásosság.
Visszagondolsz, hogy neked milyen élményeid vannak, hogy pontosan milyeneket is szeretnél és mi az amit te tehetsz ennek érdekében. Beszélsz a családdal, barátokkal, mindenkinek ’küldesz’ kellemes gondolatokat és szimplán csak emlékszel. Bármilyen távol is vagy fizikailag, bárhány mellékhelyiség látogatás is szakítja meg a procedúrát, bárhogy is próbálsz elszakadni, benned van. Így nőttél fel, ezt kaptad, ezt láttad, ezt ’tanultad’… Nincs is ezzel semmi baj… Elérzékenyülsz. Elérzékenyülsz, mert érzel, mert szeretsz, mert hiányolsz… És így van rendben!
Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
