Kószálva Port Sudan utcáin beleütköztünk egy lekerített udvarba tele székkel és éppen a fénytechnikai (éd: kínai karácsonyfa égők mindenhol) tuning közepén… Engedve a szemtelen kíváncsiskodásnak bementünk, mire 8  mosolygó férfiember kitárt karokkal megindult felénk és a teliszájjas vigyor mögül gesztikulálva megpróbálta egyszerre és nagyon hangosan elmagyarázni, hogy esküvő lesz. Megértettük. Bár nehéz lett volna más következtetést levonni, látva a szatén és selyem székszoknyákat arany és bordó színben pompázni, valamint a zenekart a – kvázi – színpadon hangolni.

Így vagy úgy, meghívást kaptunk, hogy jöjjünk vissza két óra múlva, mivel akkor kezdődik a móka. Visszamentünk. Elképesztő volt. A vőlegény bátyja fogadott minket – aki ott sem volt, amikor először megjelentünk -, leültetett minket, hozott nekünk innivalót és lelkünkre kötötte, hogy érezzük jól magunkat. Megtettük. Hallgatni a zenét, látni a szudáni táncot - ami igazából csettintés, vijjogás és kézlóbálás -, figyelni az embereket és az arcokat önmagában lenyűgöző élmény volt.

A vőlegény minden volt, csak nem jóképű, de mint kiderült őt talán nem is ezért szeretik. J Bár már az első pillanatban sejthető volt, később teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a család a rettenetesen jómódúak közül való. Ehhez mérten, a szudáni tradíciókat követve, háromnapos party elé néztünk. Itt ez a szokás. A kedves fivér persze ragaszkodott hozzá, hogy a következő két napon is megjelenjünk, hiszen ez még csak a kezdet. Mondta ezt egy közel 300-400 fős násznép közepén. Megjelentünk.

Megtudtuk, hogy az első nap igazából a vőlegény családja és ’szűk’ baráti köre. Ehhez mérten ez a ’gyenge’ eresztés, mindenki még némileg lazábban öltözve, a kaja is szolidabban mérve. (A kaját mindhárom esetben úgy kell érteni, hogy mindenkinek kiosztottak egy műanyag dobozt, csak a tartalom változott J). A második nap már jelen van az ara családja is + az egész utca J, azaz közel 1000 ember, de a mennyasszony még mindig sehol. Őt még készítik a házasságra, kifüstölik belőle a gonosz szellemeket,, hogy nehogy emiatt ne lehessen gyereke, tetőtöl-talpig felhennázzák és még ki tudja mit csinálnak vele – én mindenesetre inkább buliznék J. Harmadnap pedig jelen van az egész város. J Én nem tudom, hogy hogyan lehet ennyi embert összegyűjteni, de az ottani létszám a 3000 főt nyaldosta. Lehet, hogy valami facebookos köremail? J

A három nap eseményei természetesen 3 különböző helyszínen zajlottak és az utolsó nap a város 5 csillagos szállodájának a kertjében (a szálloda régen a Hilton lánc tagja volt) ültették le a nászsereget, akik mind feszülten várták a becses ara megjelenését. Hát nem vakított el a szépségével az biztos, de legalább látszólag összeillő párost alkotnak a szerencsés férjjel. J

Az esküvő három napja alatt voltak számunkra ködös foltok, érthetetlen momentumok, ízléstelen dekorációk, felfoghatatlan pénzköltés, és ugyan az egész napos rendezvények, családi reggelik, mecsetlátogatások, hivatalos ceremóniák és egyéb nüanszok - amire a kedves invitálás ellenére sem akartunk odapofátlankodni - kimaradtak, de átfogó képet kaphattunk a házasodási szokásokról, a szudáni bulizásról és az önzetlen – edukált – vendégszeretetről (végre!!!). Felbecsülhetetlenül értékes és élményszerű bepillantás a szudáni felső réteg életébe…