Szudánban hihetetlen székeket lehet látni. Szinte mindenből tudnak szék – vagy legalábbis ülésre használt alkalmatosságot – fabrikálni. Elképesztő kreativitás! Része a nemzeti identitásnak, sőt számomra az ország azonosult a ’székteóriával’...
A szudáni szék pedig ilyen: ülésre – sokszor ugyan erős jóindulattal, de – alkalmas, azonban rozoga, koszos, poros, ütött-kopott és amíg a cél kiszolgálja, addig senkit nem érdekel, hogy hogyan is néz ki pontosan és hogyan lehetne jobbá tenni. Néhol ’felvillanyozzák’ egy kicsit, azaz amolyan optikai tuningként nyomokban fellelhetők rajta a színek és ilyen formában értékelhető az elgondolás is, de a végén mégsem marad más, mint egy jobb időket megélt és sokkal többre képes, megbízhatatlan és erőteljesen polarizáló tákolmány, ami szinte semmilyen formában nem hasonlít az általunk megszokott és elképzelt képhez…
Csakúgy, mint az ország maga!
