Port Sudan egy modernebb kori kikötőváros. Az utak aszfaltozottak és nagyjából minden a kereskedelemről szól. A tenger partsága persze nem jelenti azt, hogy fürödni is lehet, igazából se a helyszín, se a kultúra nem támogatja az ilyen jellegű elképzeléseket, bármilyen egyedülálló is a szudáni Vörös-tenger állatvilága. Mivel az itteni turizmus rendkívül gyerekcipőben jár, a tenger kincsei szinte érintetlenül és rongálatlanul csodálhatók, úgyhogy a különböző akadályok nem tántoríthattak el minket, hogy jobban utánanézzünk a lehetőségeknek.
Néhány búvárbázis már gyökeret vert a ’terepen’, de a merülni vágyó turistákat legtöbbször a reptérről egyenesen a hajókra viszik, ahol eltöltenek egy hetet, aztán repülnek tovább… A hajók szerveznek rövidebb távú ’kirándulásokat’ is, de ezek jóval túlmutatnak a mi költségvetésünkön.
Tovább ’kémkedve’ megtudtuk, hogy a közelben van egy Arous nevű hely, ahol 2 resortnak hívott – értsd: nagyjából 10 bungaló, döngölt föld és nyugati WC-nek álcázott lyuk – hotel rendelkezhet ’strandolásra’ alkalmas parttal. Hát megpróbáltunk eljutni odáig. A 15 kilométer leküzdése jelentette volna a kisebb akadályt. A cél elérésének 4 napba telése inkább abból volt eredeztethető, hogy újabb bürokratikus gátfutásban kellett részt vennünk…
Hihetetlen, hogy itt még ahhoz is engedély kell, hogy engedélyed legyen és persze senkinek sincs fogalma arról, hogy pontosan mi is kell és ezeket hol lehet beszerezni. Az első nap azzal telt, hogy fuvart találjunk majd kiderítsük, hogy kell engedély. A második nap az engedély megszerzésével és fuvar újraalkudásával majd egy lehetetlen esőzésből következő szomorú tervtemetéssel. Végül aztán egy újabb próbálkozás hozott sikert, amikor is a reggeli indulást követően egészen a check-pointig jutottunk, ahonnan visszafordítottak bennünket, mondva, hogy egy engedély nem elég. Kellett még a katonaság jóváhagyása is érthetetlen indokok miatt… És mindezt úgy, hogy nem beszéled a nyelvet, ők sem beszélik a tiedet, nincsenek utcatáblák és senki nem tud semmit… Nem könnyű!
Nem teszik egyszerűvé az ország megszeretését. Mész egy lépést előre, begyűjtesz néhány kellemes pillanatot, majd húzzol egy kártyát és visszaküldenek a startvonalra.
Fél napba telt – ami teljesen normális engedély beszerzési időintervallum ebben az országban -, így csak egy kósza délutánt tölthettünk a helyszínen, ami viszont igazán kellemes volt. A beach és a resort szavak ugyan külön értelmezést nyertek, de a Vörös-tenger, az úszás és a snorkelezés vágyakat kipipálhattuk. A korall nem nyűgözött le, de az élővilág elképesztő. Tankméretű halak, csillogó rajok, lélegzetelállító színek. Mindezt fűszereztük egy naplementével és egy fantasztikus halvacsorával. (Megkésett) kariaji szudáni módra!
