Nyugalom, béke és barátságosság. Színek, illatok és zene. Nílus, pálmaliget, napsütés és rengeteg homok. Jó érzés.
Szudán kellemes arca igazán meglepő tapasztalat az elvárások és hallottak függvényében is. Miután asszimilálódik az ember a helyi normákhoz és levetkőzi a nyugati pontosság szükségét, elfogadja a körülményeket és saját személyes preferenciáit is ezekhez igazítja, átveszi a mindent belengő relaxáltság hangulatát precedens nélküli nyugalomban lesz része.
Hihetetlen belegondolni, hogy pár ezer kilométerrel feljebb most mindenki a karácsonyi hajrá lázában ég, fejvesztve próbálja beszerezni az utolsó ajándékokat a kifosztott boltok leharcolt kínálatából, megpróbálva nem kihagyni senkit, és stresszeli magát a szeretet ünnepének kényszerűségén. Hideg van, jó esetben hóesés, dugó és idegeskedés.
Itt? Miután Dongola metropoliszát is kipipáltuk, továbbbuszoztunk Karimába, ami egy igazi gyöngyszem. Egy lokálpatrióta házában kaptunk egy szobát (ami leginkább egy garázshoz hasonlít, de ágyak vannak benne járművek helyett), igazán tiszta kiszolgálóhelyiségekkel, árnyékot adó tornáccal és virágos belső kerttel. Tökéletes. Semmi zaj, csak a halk zene, ami a számítógépemből szól (és pillanatnyilag Juo szakálnyírójának kattogása J)…
Elmerülhet az ember a saját gondolataiban és teljesen biztos, hogy senki sem fogja jó ideig megzavarni. Elgondolkodhat és megkérdőjelezhet mindent és bármit, amit eddig szükségszerűnek és alapfeltételnek tekintet. Mi az, ami nélkül a boldogság kósza ábránd csupán? Mi az, amivel valóban ’könnyebbé’ tehetjük az életünket? Mi az, ami nélkül nem lehet élni? Érzések, gondolatok, élmények, idő, materiális javak…
Átértékelődés…
