Mielőtt Etiópiába jöttem igyekeztem némi információt begyűjteni az országról. Persze a csapból leginkább az éhezés és a nyomor folyt, illetve az ország létfenntartási inkompetenciája. Átlépve a határt ennek az ellenkezője vágott pofon, de mostanra azért egy kicsit revidiáltam a kezdeti álláspontot…
Továbbra sem az éhezés tekintetében, mert a - média általi - prekoncepciózus kép a felpuffadt hasú, csontra aszott bőrű embertömegekről (szerencsére) továbbra is hiányzó képkocka a sorozatban, viszont a fenntarthatósági elmaradottság mostanra kicsit elgondolkodtatott…
A felkészülési kutatásaim – számomra – legérdekesebb gondolathalmaza, hogy az ország a nyugati segélyszervezetek nélkül nem létezne. Az ’olvasmányaim’ szerint Etiópia ’vezetősége’ nem képes működő rendszer felállítására és kudarcot vallanak önmaguk mindennapi irányításában. Természetesen mindez nemzeti szintre értve, hiszen az individumok küzdelme egyéni háborúk sorozata a kihívások tengerében. Kezdetben azt gondoltam, hogy ez megint csak egy ferdített tény, ami a negatív-hír-nagyobb-szenzáció kategória áldozata, hiszen látszólag minden működik. Sőt… Jóval ’civilizáltabb’ módon, mint Szudánban bárhol. De nem…
Utazgatva nehéz nem észrevenni, hogy a legutolsó településen is - ami nem más, mint néhány sárkunyhó és szárított lókakival fűtött kültéri ’kemence’ – legalább egy olyan tábla van, ami valamiféle fejlesztési projektet, vagy külföldi támogatást indikál. Legyen ez mezőgazdasági, iskolázási, népnevelői, egyenjogúsági, segítői, támogatói, stb. kezdeményezés. Német, holland, amerikai, francia, EU-s, ENSZ-es és még sokan mások…
Egyedül a kínaiak nem jótékonykodnak. Ők abszolút profitszándékkal vannak itt. Utakat építenek. Ugyan külföldi pénzből ’szponzorálva’ (ha jól tudom ez IMF ’kölcsön’), ami újabb megkérdőjelezhető forrás a nemzeti költségvetés hosszútávú fenntarthatóságát tekintve, de legalább építik. Fejleszteni kell és az infrastruktúra és elérhetőség valóban kulcsszereppel bírnak a jövőalapozás tekintetében.
De a ’China-project’-eken kívül az összes állami szerepvállalást kívánó területet külföldi cégek fedik le. Főként segélyszervezetek. Vajon ez helyes? Értem én, hogy kell segíteni a rászorulókon, de vajon mi az egészséges mérték?! Mi a határ, ahol a segély inkább demotiváló tényező és önfejlődés gátoló? Vajon melyik ponton belül lehet azt mondani, hogy a segélyek nem azt az üzenetet küldik, hogy ha ők nem változtatnak, majd megoldják helyettük mások? Etiópia segélyfüggő. Ez tény. De ez meddig maradhat így? Mivel ösztönözhető egy nép arra, hogy vegye végre kezébe a sorsát?
Rengeteg szervezetet látogattam meg vidéken és a városokban is, amelyek segítő szándéka megkérdőjelezhetetlen és becsülendő, de számomra mégis visszás. Globálisan. Az árvaházak, a ló- és szamárkórházak, a vidéki turizmust fellendíteni szándékozó alapítványok, a készségfejlesztő központok, a fenntartható mezőgazdasági ’neveldék’, a Nemzeti Park hasznosító cégek legtöbbje külföldi pénzből működik és állami segítséget alig, vagy egyáltalán nem kap… Persze a mindennapi embernek mindegy, sőt a vidéki áramtalan izolációban élőknek megváltás a külföldi ’jószándék’, de vajon hosszútávon nem üt ez vissza? Az állam már így is hátradől és ’tudja’, hogy ha a kisujját se mozdítja a segélyszervezetek akkor is jönnek és teszik a dolgukat. Mert segíteni jó. Rászorulók pedig vannak. És itt még látványos is, mert a több évtizedes elmaradás sötétségébe ’könnyű’ fényt vinni. De a tetőre való lékvágás csak időszakosan oldja meg a levegőtlenségi problémát, hiszen előbb-utóbb azon a lyukon beesik az eső… Ajtó kéne inkább. Ehhez viszont az államnak gatyába kellene ráznia önmagát és belátnia, hogy az igen érzékeny segélymérleg könnyen kibillentheti az egész országot az egészséges önfejlődési egyensúlyból…
Persze ez privát vélemény, saját gondolatok, elképzelések rendszertelen kavalkádja, pusztán a látott és tapasztalt tényekre alapozva, de tagadhatatlanul hiányzik mögüle a kézzelfogható ’bizonyíték’. Lehetetlen ’kívülről’ felmérni, hogy a rengeteg támogatás és segély kontra állami intervenció milyen rövid- és hosszútávú hatással bír ténylegesen, de ’innen’ sajnos úgy tűnik, hogy a nyugati ’bódét’ elvéve nem nagyon marad más, mint egy óriási és büzlő szarkupac, amit aztán nem kis feladat lesz összelapátolni…
