Átráztuk magunkat az Egyenlítőn! Immáron hivatalosan is (nemcsak érzés szerint) nyár van. Elsuhansz egy sárga tábla mellett és realizálod, hogy jól átsülve átléptél a világ másik oldalára...
És ez szinte szimbolikus átlépés volt, mert innentől aszfaltozott úton haladtunk a civilizáció felé...
Három hónap harmadik világ után Nairobi egy üdítő afrikai színfolt. Szinte nyugati urbanizáció, toronyépületekkel, üvegpalotákkal, multinacionális irodaházakkal, kávézókkal, élettel. Érdekes vegyülete a fejlődő ’újságnak’ és az elmaradott ’régiségnek’. Híres és hírhedt. Napnyugta után nem nagyon akarsz az utcán mászkálni, de addig magadba szívhatod Afrika (leendő) harmadik központjának minden érzékszervet csiklandozó, ’feltörekvő’ hangulatát. Még és már nem. Odafelé tartva, de még nem megérkezve! Különleges!
A város szívében szabadon sétálhatsz, sőt ellátogathatsz az expat, luxus külvárosokba is, de néhány kerületet szimplán nagy ívben elkerülsz. Beülsz egy kávéra, élvezed, hogy végre kérés nélkül kapsz evőeszközt a rendelésedhez, de figyelsz, mert még felbukkanhat egy fél csótány az ebéded közepén. Ez Nairobi. A lökhárító, a puffer két (vagy három) világ között és az utolsó állomás Afrika észak/kelet/közép/fekete régiójában.
