Bahir Dar. Etiópia 7. legnagyobb városa. Színes, szagos, vizes. A legnagyobb etióp tó, a Tana-tó, partjának központja, az etióp utazásunk 2. állomása.
A Tana-tó egy vulkánkitörés eredménye, ami természetes gátat építve, vízgyűjtő mederré tette a közel 3 673 km2-nyi területet, origójául szolgálva a Nílus egyik ágának (Blue Nile). Jelentősége és izgalmassága azonban fordítottan arányos. A helyiek hozzáállása és a környezet természetessége egyszerűen elveszik a ’hatalmasságát’, de kicsit sem csökkentik szépségét és gazdagságát. Az élővilága egyedülálló, - több mint 17 halfaj csak ebben a tóban található – a hangulata pedig idilli.
A város városiasan városias és legkülönlegesebb erénye, hogy fantasztikus kiindulópontja a környék felfedezésének. Biciklivel elérhető a folyó és a tó találkozása, busszal a Blue Nile vízesés, hajóval pedig a közeli monostorok többsége.
A folyó és a tó találkozása ambivalens élmény. A folyó több ágon történő életre kelése külön kihívást jelent a megfelelő pont meghatározására, de már maga a keresés is megéri az erőfeszítéseket. A földúton való biciklizés embert és kitartást próbáló szenvedésein felül a látvány magával ragadó. Persze tábla, vagy útmutatás nincs, úgyhogy mi sikeresen eltévedtünk, de a – város perifériáján található - kis közösségeken keresztül teperve segítőkész gyereksereg-kíséretre tettünk szert.
Az iskolából szabadulva, faranjit ritkán látva, futva követett bennünket 10-15 gyerek, akik az fejvesztett bóklászásunkat figyelve, ’Hír, miszter, hír’ felkiáltásokkal és hatékony testbeszéddel irányítottak minket erdőn, mezőn és legelőkön keresztül. Láttuk a vizet, láttuk a helyieket, megfigyelhettük a víz helyi hasznosítását (autómosás, fürdés, mosás, itatás, stb.) és gazdagabbak lettünk néhány őszintén üdvözlő mosollyal.
Továbblapozva a Nílus fejezetet, gondoltuk megnézzük a közeli vízesést is, ami azért kérdéses vállalkozás, mert a néhány éve épített erőmű miatt a víz emberi befolyás és döntés alapján vagy esik, vagy sem. Nekünk szerencsénk volt. Esett! Nem kicsit. Így mi hatékonyan és eredményesen tölthettük a délelőttünket a víz erejének és környezetformáló hatásainak csodálatával.
Ugyan az odautazás felért egy pokol túrával oda és vissza, úgyhogy a célállomásra érve felbosszantva, álmosan és agyonfagyva (reggel 6-kor még nagyon hűvös van errefelé), jól átrázva, beszűkült tüdőkapacitással, porba panírozva, hajszálon múlott, hogy nem távoztunk postafordultával… Hála a jó erős és forró etióp kávécsodáknak nem tettük. Lassan a nap is magához tért, úgyhogy a nap további része sétálással, pillanatkergetéssel, a természet élvezetével és a helyi gyerekekkel történő alkudozással telt.
A városhoz közeli - turista célpontként nyilvántartott - monostorok meglepően drága és még meglepőbben felejthető élményt jelentettek. A Zege-félsziget kolostorait céloztuk meg, mert ide beengedik a hölgy egyedeket is, míg a többi működő intézmény környékére sokszor még nőnemű állat sem teheti be a lábát, nehogy bűnös gondolatokat ébresszen az ifjú növendékekben. A templomok a ’Szép, szép, de..’ kategóriába esnek, aránytalan ár-érték hányaddal. Szerencsére az utazás és a félszigeti kirándulás mindenért kárpótolt. A napfelkeltés hajókázás, a reggeli napsütötte erdőben való kóválygás, az ébredező helyiek figyelése, egy rituális temetés ’megélése’ és a gyerekek iskolába kísérése elegendő kompenzációt biztosított, hogy a napot kimerülten ugyan, de mégis elégedetten és határozottan gazdagabban zárjuk.
Ez Bahir Dar. Sok. Kevés. Világos. Sötét. Egyszerű. Komplex. Etióp!
