A vadság után a szörfösök által szelídített hullámok paradicsomába érkezünk, ami világszínvonalt jelent környezet, szolgáltatás és miliő tekintetében is… A turista centrumság élét a hullámlovas társadalom könnyedsége szerencsére elveszi, így mindenből a puszta minőségi lazaság árad… Egyszerűen nem lehet nem imádni ezt az országot. Sokoldalú, sokrétű, sokszínű!
A parti út itt már nem szolgál túlzott meglepetésekkel, minden kiépített, karbantartott és elérhető… Csak mész, nézel és ha látsz, megállsz… És itt márpedig látsz. Szinte lépésenként torkollik egy-egy folyó a nagy Indiai-óceánba és mindegyik torkolat egy külön mese. Van szakadékos, van csendesen lopakodó, van elképesztő mélységű és van ’nem sietek, majd jön a dagály’ sekélységű… Hídról hídra nézelődsz és szünetelsz, hogy megértsd, hogy eltöprengj, hogy melyik folyót mi motiválta, mióta vájja magának az utat , miért függőlegesen rétegződik a hegy és vajon miért ennyire szürreális minden errefelé… És az egyik ilyen szünetnél megállnék egy pillanatra, mert életem egyik legérdekesebb pillanata…
Storms folyó. Folyik, folyik, aztán szépen beletorkollik a nagy anyuba, aki tárt karokkal várja és fogadja… Bokorrengeteggel párnázott és erdővel takart sziklaszirtek között érkezik lomhán és sötéten kanyarogva, majd fehérhabos brakkvízben válik eggyé a könyörtelen óceánnal, egyedülálló otthont adva a mélytengeri állatvilágnak és korallszirteknek. A környezet enyhén párás levegője szinte misztikussá varázsolja az egész Tsitsikamma Nemzeti Parkot, ahol egy könnyed sétát téve, furcsa ’Dassie’-nek nevezett állatkák és őzikék kíváncsi tekintete kísér a folyón átívelő függőhíd együtteshez…
És itt jön a szenzáció rész. Állsz a függőhíd közepén és azt hallod, hogy dörög az ég… Vagy egy lovashadsereg közeledik… Vagy robbantanak… Vagy mindez egyszerre… Körülnézel. Az égbolt tiszta. A hely csak két lábon közelíthető meg. A nyugalom pedig woodstocki, itt bizony nem lőnek. Tovább figyelsz. Próbálod lokalizálni a furcsa mennydörgést. Végül megtalálod a ’zaj’ forrását…. A folyópartot övező kis kövek és a hullámok szüntelen audioszínházának vagy hallgatója. Érzékeid azt az egyedülálló ’sírást’ próbálják dekódolni, amit a kövek ’szenvedése’ produkál, ahogy a hullás verése folyamatos csiszolódásra kényszeríti őket. És mindezt természetes sziklaszirt hangfalak által erősítve… Egyszerűen elementárisan fenomenális. Nem hiszed el, hogy ez a ’hang’ természetes. Csak állsz és hagyod, hogy a szinte transzba ejtő ’nyöszörgés’ elragadjon és magával vigyen…
https://www.youtube.com/watch?v=baXRoDaNzmM
https://www.youtube.com/watch?v=Zcwc-7i9zSA
