Jó. Felfogtam. Nem lehet elmenekülni. Se az időt megállítani. Bármennyire is szeretném. A pillanatok jönnek, de távoznak is. Amolyan szőlőcukor fenomén. Beteszed a szádba, forgatod, ízlelgeted, kiélvezed, hogy finom, hogy energiát ad, hogy a tiéd, de egy idő után ’elolvad’… Muszáj továbblépni és újakat keresni, mert a régibe kapaszkodni képtelenség… Így muszáj távozni az otthonnak berendezett Sheffield Beach-i kecóból és egy könnycsepp elmorzsolásával búcsút inteni a delfinhaveroknak.
Na jó, nem sírunk, mert az út nem a Pokolba, hanem a Sárkányhegyig vezetett. Óceán ugyan valóban nem volt, de minden más igen. Nyugalom, friss levegő és szájtátó gyönyör. Szinte már unalmas.
A hegy három régióra tagolódik. Északi, középső és déli. Mi ebből kettőt tettünk a magunkévá. Kezdtük a délivel. A híres Sani hágó. Lesotho egyetlen megközelíthető átjárója az ország keleti oldalán. Persze csak terepjáróval. Nekünk az meg nincs. Betsy meg nem vizes, agyagos terepre teremtődött, úgyhogy gyalog vágtunk neki a 10 kilométeres ’határszakasznak’. Viszont - amolyan igazi sárkány kvalitásként - a hegy egy kissé szeszélyes, már ami a kedvét és az időjárását illeti, úgyhogy, ha éppen úgy akarja, akkor egész nap esik az eső. És úgy akarta. Ergo, mentünk, mentünk, mendegéltünk és aztán jól eláztunk. Előző nap még ujjatlan trikóba, most meg fogvacogva és csuromvizesen. Ebből a viszontagságos helyzetből kifolyólag kiléptünk ugyan Dél-Afrikából, de a Lesotho belépőig – ami további 4 kilométer – már nem vitt el a lélek (sem).
Sebaj, gondoltuk, majd másnap ottan középtájékon újrapróbálkozunk. Megtettük, de egy random tízperces égszakadás visszafordított bennünket onnan is. De nem adtuk fel és harmadnapra, a hajnali, természeti aluszékonyságot kihasználva csak feljutottunk egy csodálatos puklira és 360 fokban figyelhettük Sárkány asszonyság (teszem fel, hogy nőnemű J), felkelő nap által csiklandozott ébredezését.
Arról mesélni, hogy odafent a tökéletesen zavartalan csendben milyen pihentető egy ötperces álmodozás, talán szükségtelen és túl giccses... Legyen elég, hogy én örülnék, ha többször mehetnék 3 órát ilyen érzésekért...
