Dátum
Etiópia több szempontból is szegregált országa a világnak. Az egyik ilyen elhatárolódás azon a tényen alapszik, hogy ortodox valláskövetőkként ők megrögzötten ragaszkodnak a Julianus kalendárium alkalmazásához. Itt 2003-at írnak és az ő évük 13 hónapból áll és - a mi naptárunk szerinti - szeptember 11.-én ünneplik az újévet és januárban van karácsony. Ez jelen esetben számunkra rendkívül kedvező volt, hiszen az ünnepségek közepébe csöppentünk bele. Még a határon kicsit mosolyogtunk, amikor azt mondták a pénzváltó fiúk, hogy feltétlenül váltsunk elég pénzt, mert másnap karácsony van. Persze srácok, mi meg a Holdról jöttünk. És tényleg! Kicsit hülyének is éreztem magam, hogy ennek nem néztem utána, de ki gondolta volna, hogy van még ország, aki bigottan ragaszkodik ehhez? No, de miután megemésztettük és felfogtuk, elkezdtük élvezni a fesztiváli hangulatot.
Mindenhol ünnepi díszbe öltözött emberek, faluról belátogató nagycsaládok, vásár, Coca-Cola Mikulás képek az üzletek kirakataiban, karácsonyfák a hotelek auláiban, zene és buli. Nem kellett sokáig várni míg minket is kézen fogva rángattak be a bárokba, hogy ránk tapasszák az amúgyis ragadós jókedvet és méltón bepótolhassuk a csendes muszlim próbálkozásunknak. J
Bárok – éjszakai élet
A karácsonyi milliő és a közel egy hónapnyi izoláció után boldogan lapoztuk fel emlékeinkben az éjszakai élet jelenlétének fejezetét. Ugyan adoptálni kellett a mi elképzeléseinket a helyi specifikumokhoz, de ehhez se vérre, se verejtékre nem volt szükség, az alkohol áthidalta az értelmezésbeli különbségeket. J
Két fajta bár létezik errefelé. Az egyik a tradicionálisabb, ahol két-három – megnevezhetetlen – hangszerrel és pár ’éneklő/kántáló’ hölggyel olyan hangulatot csinálnak, amit az óriás stábos rockkoncertek is megirigyelnének. A másik talán közelebb van a mi ’bár’ fogalmunkhoz, ugyanis van egy pult és vannak hangfalak amiből szól a zene, jelen esetben az etióp populáris jellegű muzsika. Az alapvető különbség, hogy a hely maga nagyjából egy méretesebb nyugati mellékhelyiség méretű és az utcafrontról egy pokróccal van elfüggönyözve. Először azt hittük, hogy ez csak annak a bárnak a sajátossága, ahová először benéztünk, de aztán tovább bárhoppingolva rájöttünk, hogy mindegyik ilyen. Ezenkívül sem volt sok különbség: alkohol, őrült vállrángatós tánc, mosolygós vendégszeretet és barátságosság.
Idő
Errefelé másként múlik az idő is. Érthetetlen okokból ők 6 órával előrébb vannak és ennek a ténynek semmi köze nincs az időzónákhoz és a GMT-hez. Egyszerűen amikor szerintünk dél van, ők 6 órát mondanak és délután hat órakor náluk már 12 van. További érdekességként ők nem bajlódnak a percekkel. Ötperces időintervallumban gondolkodnak. Semmi tizenhatórahétperc, szimplán négyóratíz. Te meg gondolkodjjá! J Némi bonyodalomnak ez feltétlenül táptalaj, pláne ha az ember időpontot próbál egyeztetni! Mostanra ugyan belejöttünk, de voltak ’átjátszási’ nehézségek.
Árak
Ez egy érdekes különcség errefelé. Kicsit bosszantó első hallásra, de érdemesebb feladni és elfogadni, hogy ebben az országban mindennek van egy habesha (helyi/etióp) és egy faranji (idegen/látogató) ára. Egyszerűen felismerték a turizmusban rejlő lehetőségeket és rájöttek, hogy – ugyan az árak alapvetően a duplájára nőttek az elmúlt egy évben – nekünk még így is olcsónak számít.
Utazás
Hát erre talán az idegtépő jelző jobban illene. Pontosan 4 lehetőség közül lehet választani:
1: A helyiekhez hasonlóan mezítláb, rövidnadrágban és egy hatalmas, multifunkcionális pálcával amolyan futólépéses gyaloglás.
2: Helyi busz. A határátlépést követő élmény hatványozva, hiszen a nem főutak nem aszfaltozottak és dől a por a 70 éves busz minden szegletéből. Büdös, koszos, lassú, oxigéntelen és – mihelyt megszűnik a rendőr veszély – tömve van.
3: Minibusz. Alternatív buszélmény, kicsit gyorsabb és kényelmesebb, de a hátbakönyök-arcbapopsi fenomén megtartásával. Ellenben vagy megy a célirány felé, vagy nem!
4: Privát autó bérlése sofőrrel vagy sofőr nélkül faranji árakon, ami számunkra nem elérhető opciót kínál minden kézzel fogható és nem fogható előnyével együtt.
A lehetőségek behatároltsága miatt gondoltuk okoskodunk és beszerzünk egy használt ócskavasat, majd egy hónap múlva jól eladjuk. Hát nem. 3 napot töltöttünk azzal, hogy felmérjük az etióp használtautó piacot és elköltsük az - közös erővel összekaparható – 5 000 dollárunkat. Gondoltuk hazai környezetben ezért már csak hozzánk vágnak valami Tico félét… Itt fordítva működik a világ. Nem amortizálódnak a dolgok, hanem az idővel egyenes arányban felértékelődnek, azaz minél öregebb a rozsda a vason, annál drágább… Ergo a legszutyokabb választásunk, ami egy 40-60 év körüli meghatározhatatlan Toyota gépkocsi lett volna, olyan sima kerekekkel, amit a tükörkészítők is megirigyelnének, minden szegletből csöpögő folyadékkal, nem létező ventillációs rendszerrel és műanyagkapcsolóval helyettesített belső világítással – hogy csak pár leíró karaktert említsek - egészen pontosan, erős alkudozás után is, több mint 8 000 dollárba került volna. Itt mindenkit a fejére ejtettek. Marad a buszopció, amíg bírjuk tüdővel…
Emberek
A szegénység itt már látványos. Ha az ember elhagyja a várost, a maga épületeivel, akkor nem lát mást, mint fából készült és sárral tapasztott házakból álló településeket. A főként mezőgazdasággal foglalkozó rurális falvakban a körülmények az emberi minimum alattiak. Nincs áram, nincs csatorna, nincs víz. A nyugati szervezetek próbálnak segíteni és úton-útfélen találkozik az ember olyan poszterekkel, hogy ’Send children to school, not work!’ (A gyerekeket iskolába küldjétek, ne dolgozni!), mégis sokszor az tapasztalható, hogy a járóképes csöppségeket ’befogják’. Vagy vízért küldik őket koszos vödrökkel és hordókkal, ami akár egész napba is beletelik, vagy egy nádpálcával ’felszerelve’ kiteszik őket a jószágok mellé a rétre, esetleg sálat és egyéb ’népművészeti’ jópofaságokat árulni a turisták által látogatott helyekre. Persze látható az akarat és a kezdeményezés hatékonysága, de még hosszú az út…
Internet
Vagy nincs, vagy borzasztóan lassú… Ezért a publikációs fennakadások… Próbálkozom! J
