A legkellemesebb: határátlépés Szudánból. Változatos panoráma, hegyek, zöld, kultúra, élet!
A legvallásosabb: Debre Haile Selassie templom Gonderben. Semmi nagy fakszni, de mégis csontig hatoló ’szent’-ség!
A legvisszásabb: South Omo misszionáriusai, akik egyszerűen nem hagyják a törzsi vallások gyakorlását és feltétlenül megtérítendő pogánynak néznek minden hagyományörzőt… Édesgető, lekenyerező érdek hajtott ’jótékonykodás’!
A legfesztiválisabb: Timkat. Kereszténység Afrika módra egy legkevésbé Afrika jellegű országban.
A legszédítőbb: Simien-e magasságok és mélységek!
A legviccesebb: a helyiekhez hasonlóan kecskeszállítás nyakon próbálkozás. Új barátra leltem, az biztos!
A legtanulságosabb: az árvaházakba és a segítőközpontokba tett látogatások.
A legegyszerűbb: Awra Amba elszigetelt szimplicitása.
A legfinomabb: a friss gyümölcslevek avokádó, papaya, mangó, ananász, banán, narancs és egyéb ízekben fillérekért az északi részeken (a legolcsóbb és az egyik legfinomabb Bahir Darban kapható).
A legturistásabb: Lalibela, szoros versenyben South Omoval. Mindkettő nehezen megközelíthető, de pont ezért óriás, megszüntethetlen lábnyomokat hagyó hatásmechanizmussal.
A legokosabb: egy rezsó beszerzése. Szerintem életet ment (máramikor van áram)!
A legcsillagosabb: Bale hegyikunyhós éjszakák
A legnehezebben megszokható: a folyó víz hiánya (bár a hidegzuhany és a zseblámpázás/áramtalanság szorosan követi). Szinte újra kell kalibrálnod magad, amikor újra a zuhanyból jön a víz és nem kell vödörözni. A másik aspektus pedig a csap. Általában, ha volt is, abból még akkor sem jött víz, ha egyébként ’folyt’, így minden kézmosás komplett fürdést jelentett még a ’zuhanyzós’ helyeken is.
A legkönnyebben megszokható: a kommunikációs csatornák hiánya. Először még méltatlankodsz, hogy nincs TV, aztán, hogy nincs internet, aztán már térerő sincs, de azt veszed észre, hogy nemhogy nem zavar, de még kedveled is a totális ’elvágódást’.
A legfárasztóbb: a 6. óra (és minden, ami azon túl van) lóháton Adabába tartva a Bale erdőből kifelé.
A legmadarasabb: Awassa, a maga és a környékbeli tavaival rengeteg, színes, hangos és egyáltalán nem félő madárnak ad otthont.
A legidegesítőbb: ’faranji’. Lépten-nyomon, kéregetéssel, vagy egy jól formulált ’fuck you’-val kombinálva.
A legropogósabb: a helyi injera kenyér homoktartalma, amely civilizáltság csökkenésével fordított arányban emelkedett.
A legundorítóbb: az emberi ’output’ illata. A lehető legmeglepőbb helyeken – de leginkább mindenhol - találkozol az emberi fekália szagával, ami természetesen a csatornázási hiányosságoknak köszönhető, de ettől függetlenül gyomorforgató.
A legélménydúsabb: a South Omo-beli törzsi időutazás az összes rákfenéjével.
A legszebb fekvésű város: a két részre osztott Arba Minch. A déli, hegyi – Shecha - részen található Bekele Mola hotelből belátható az egész Nechisar Nemzeti Park, a rozsdaszínű Abaya tó – amely a Rift völgy legnagyobb tava – és az unalmasan kék, krokodillakta Chamo tó, valamint a kettőt elválasztó ’Isten hídja’.
A legmeglepőbb: a tisztaság. A környező országokhoz képest itt meglepő műanyagzacsimentesség van!
A legtortúrálisabb: megfelelő pótlékot találni a végérvényesen kiszolgált, keréktörött ’elefántnak’ a helyi minősíthetetlen bőröndpiacon.
A legszomorúbb: az országgal és az emberekkel szembeni, kommunikációs csatornák által generált, javarészt megalapozatlan, prekoncepciók, valamint a nyugati ’segítség’ megkérdőjelezhetősége.
A legkedveltebb/legkedvesebb: az egész ország. Az etióp csomag. Megkérdőjelezhetetlenül méltón kerülhet a kedvenc desztinációk listájára.
utazó legek
A legrázósabb: dél felé vezető úton, amihez képest a Thököly út ’fénykorában’ is tükörsima. És nem viccelek! Óriási bukkanók egyáltalán nem megfelelően megválasztott sebességgel, ami vagy sírásra, vagy kommunális nevetésre kényszerítette még a helyi, edzett utas közönséget is.
A leghosszabb: 4 órán keresztül állva utazni tízszeres áron egy leírhatatlanul túltöltött buszon csomagokkal, emberekkel, tyúkokkal, bűzzel, porral és útnak nem minősíthető körülmények között.
A legkalandosabb: South Omoból egy teherautó hátulján zsákokon ’kiszabadulni’. Poros, égetően napos és rettenetesen rázós, de nemkevésbé kényelmetlen, rendőrveszély esetén ponyvával takart út!
A legkényelmesebb: Lalibelából az akkor-még-nem-is-sejtettem-mennyire luxus túra Addisig.
