Khartoum a ’tradicionálisabb’ szudáni jellegzetességek és a fővárosok egy kissé zagyva koktélja. Vallás és látszólagos szabadság (éd: nem minden nő van tetőtől-talpig fedve, lazábbak a kendők, nagyobb a variáció). Kis ’butikok’ és hatalmas irodaépületek. Piacok és pláza. Tealadyk és ’elegáns’ kávéházak. Mocskos lokanda és csili-vili szálloda. Földút és közlekedési lámpa. Riksa és modern helyijárat. Sátorkunyhós szegénynegyed és lélegzetelállító lakópark. Orrfacsaró szmog és mindent belepő por, valamint tüdőkímélő vízpart és ’légfrissítő’ park. Egyszóval: intenzív!
Itt folyik össze a Nílus két ága, – a lustább és ezüstösebb színű White Nile és a gyorsabb és ’koszosabb’ Blue Nile - ami önmagában eléggé szétszabdalja a várost, de egyben kölcsönöz neki egy különleges és labirintusi hangulatot is. A különböző részeken különböző városok voltak, amik mára ugyan már eggyé olvadtak, de némileg mégis megtartották a helyi jellegzetességet is. Leginkább kulturálisan differenciáltak, hiszen különböző uralkodók és korszakok le- és feláldozásának a következményeként jöttek létre, de pontosan ez ad a mostani városnak egy ’olvasztótégely’ minőséget és szellemet. Ebből kifolyólag Khartoum érthetően szerethető - bár sajnos mi mostanra már túl sok előítéletet gyűjtöttünk, hogy valóban szívcsücsök jelzővel illessük, - és a nagyvárosi lazaság mindenképpen előnyére tesz az utolsó benyomásoknak és jótékony hatással van a globális összképre.
