Január 18. Újra Gonder. Hogy miért? Mert Gondert a 44 templom városának is nevezik, azaz Észak-Etiópia egyik vallási központja. A másik fontos indok pedig, hogy Vízkereszt van. Vagy legalábbis a kopt katolikusok ezen a napon tarják az Epifániát és a karácsonyon kívül – ami a mi Vízkereszt napunkon van (mondtam, hogy furcsán működnek itt a dolgok) – ez a második legfontosabb ünnepük.
Próbáltam utána olvasni, hogy mi mikor és hogyan és náluk és nálunk, de olyan zavaros a különböző naptárak miatt, hogy tartózkodnék a részletekbe való belemerüléstől. Ami biztosnak tűnik, hogy Keresztelő Szt. Jánosnak, a három királyoknak és a víz borrá változtatásának van a legnagyobb köze ehhez az ünnephez.
A lényeg talán nem is ez, hanem maga a jelenség, ami bármilyen vallási elhivatottságtól függetlenül egy rendkívül egyedien élvezetes, mozgalmas, színes és afrikai élmény.
18.-án délutántól kezdődően a különböző templomok elkezdenek gyülekezni a saját udvarukon, díszbe öltözik a város, ünneplőbe az emberek, tömjénfüstként terjed a jókedv és az emelkedett hangulat. A várost – a szó legszorosabb értelmében - ellepik a Timkat látványosságát élvezni szándékozó etióp és nemzetközi látogatók, rengetegen jönnek a nagyvárosokból és még többen vidékről. A ’falusiak’ képesek több napon keresztül gyalogolni, hogy részt vehessenek a mulatságokban, a városiak pedig egy hetes szabadságot is képesek ’feláldozni’ a timkati oltáron.
De hogy mi is történik pontosan? A templomi gyülekezés alatt a várost időszakosan ’megrohanják’ a pogány létet szimbolizáló, meztelen férfiemberekből álló csoportok, akik fahusángokat lóbálva, harcokat imitálva, énekelve és kántálva ’melegítik’ a terepet. És aztán elkezdődik… Megjelennek a templomi közösségek, mindegyik külön ’identitást’ öltve, felcicomázva. A több száz hívő zenével, táncolva és dalolva köszönti Istent és az egyházat. Középen a papok és az egyéb ’szent’ emberek esernyőkkel színesített csoportja látható. Az ő kiváltságuk a piros szőnyeg, amit egy legalább húsz főből álló társaság csomagol össze és terít le, ahogy az egyházfők tovahaladnak.
A felvonulás két-három kilométeren keresztül tart egészen Fasilidas (egy etióp uralkodó) medencéjéhez, ahol a papok megáldják a vizet és onnantól két napon keresztül a helyiek – persze főként gyerekek – rituálisan ’megkeresztelkednek’, azaz megmártoznak a vízben. Ez a jelenet inkább a nálunk ismert medenceparty jelleghez hasonlít, a vallási töltet ezen a részen már kevésbé érezhető.
Másnap pedig ugyanez csak fordított rendszerben; medencétől a templomokhoz.
Akár hívő, akár nem hívő szemmel nézve ez az ünnep mindenképpen sajátos. Sajátosan komplex. Vallási és világi, keresztény és nemzeti egyszerre, rendkívül afrikaiasan fűszerezve. Intenzív kombinációban érinti az összes érzékszervet és feltétlenül keretezett cikket érdemel az emlékkönyvben.
.jpg)
