No, az első rész pipálva... 18 óra utazás után sikerült megérkezni Kairóba. A 8 órás buszút Sharm-ból rendkívül tanulságos volt és igazán kellemes meglepetés. Egyből a buszállomáson leszólított egy hármas csapat, akikről kiderült, hogy szudániak és Karthoumból jöttek amolyan vakáció jelleggel. Kedves, barátságos és nagyon segítőkészek voltak, kicsit elvéve ezzel az 'egyedül egy idegen országban' érzést. És a kellemes rész tovább folytatódott a buszon is, ahol egy szimpatikus (ami önmagában paradoxon az arab sztereotípiát alapul véve) férfiember mellé kaptam helyet, aki természetesen egy szót sem beszélt angolul ellenben arra tette fel a 8 órát, hogy kedves legyen, hagyjon pihenni és az ébrenlét óráiban mindenféle dolgokat ajánljon fel nekem mindenféle hátsó szándék nélkül. Itt egészen pontosan arra gondolok, hogy minden megállónál vett nekem valamit, vizet, kólát, szotyit :), kekszet. Képtelen voltam lebeszélni minden ilyen szándékáról, úgyhogy egy idő után inkább feladtam és hagytam magam 'kiszolgálni'... A végállomásnál még csomagolt is nekem útravalót, nem tudom milyen szándékkal, hiszen a hotelig tartó 5 perces taxiút alatt kevés eséllyel halhattam volna éhen, vagy száradhattam volna ki... De mindenképpen becsülendő dolog volt, pláne, hogy semmiféle kommunikáció nem történt köztünk és igazából még rám se nézett... 

Itt Kairóban már ennyire nem jó... Szmog fűszerezve némi köddel és az elmaradhatatlan konstans dudálás. A nap további része azzal telt, hogy elszörnyedve mustrálgattam az óriás bőröndömet és már most azon gondolkoztam, hogy hogyan szabadulhatnék meg a tartalmának legalább a felétől... DHL, Ebay, vagy szimplán csak egy nagyobb kuka?! Hihetetlen, hogy mihelyt kikerül az ember a megszokott környezetből mennyire rájön, hogy felesleges dolgokkal veszi körül magát és igazából a puszta léthez milyen kevés dolog is elegendő! Egy újabb tapasztalat...

Ezenkívül természetesen arra is jutott némi idő, hogy megvizsgáljam, hogy vajon az egyiptomi bürokrácia malmai milyen gyorsan őrölnek és a helyi nagykövetségek mennyire asszimilálódtak az egyiptomi mentalitáshoz, ergo mennyire könnyű megszerezni a szudáni és etiópiai vízumot itt helyben... Egyelőre nagy kellemetlenségek nem értek, kivéve talán, hogy igazolványképet kellett csináltatni és szerintem életem egyik legrosszabb fotója lett annak ellenére is, hogy itt még az igazolványképeket is kérdés nélkül photoshop-olják. Ráncom egy szál se, a bőröm makulátlan babapopsi, a szemem alatti karikák is eltűntek, de a kép szörnyű. Persze ez felveti a kérdést, hogy akkor pontosan mivel is lehet a baj?!