Valahol a semmi közepén, - talán ahol a kurta farkú malac túrna, ha lennének errefelé malacok – mindenféle közúttól 2 kilométerre, van egy kis település, Awra Amba. Egy kis ’sziget’. A béke szigete. Nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is. Van itt egy kis közösség, akik megvalósították a világbéke és az egyenjogúság rendkívül törékeny és hihetetlenül utópisztikus kombinációját.
Úgy nagyjából 65 évvel ezelőtt, földművelő szülők gyermekeként, megszületett Zumra Nuru, a lázadó idealista. Életének nagy részét azzal töltötte, hogy a saját szülei – és a tágabb környezete - példáján okulva megpróbáljon harcolni a családon belüli egyenjogútlansággal, a munka igazságtalan elosztásával, az agresszió mindent mérgező kegyetlenségével. Látva otthon, hogy ugyan napközben mindenki egyenlően dolgozik, a mezőről hazatérve az anya minden segítség nélkül kezd új műszakba; látva, hogy problémák sokszor a tettlegességben – de legalábbis verbális terrorban - nyernek megoldást; látva, hogy az egymás segítése elvész az önös érdekek és előnyszerzés mindent kiirtó méregködjében; látva, hogy a vak hit és a dolgok jobbra fordulására váró tétlenség mennyire eredménytelen fegyverek a szegénységből való kiútra, elképzelt magának egy álomvilágot. És nem adta fel… Kirúgták otthonról, elfogyasztott 5 feleséget, sokszor tető nélkül találta magát, mert forradalmi gondolatai mások szemében az őrültség határát súrolták, de kitartott… Kitartott az elképzelése mellett, hogy lehet jobb világban élni, csak akarni kell!
Több évtizedes küzdelem után Awra Amba községében végül hallgatóságra talált. Elképzeléseit nem fogadta mindenki töretlen lelkesedéssel – sok helyi inkább elköltözött – de az ’öregeket’ meggyőzve végül érvényt szerzett a gondolatainak. Elfogadtatott néhány egyszerű és mégis paradoxul komplikált alapszabályt, mint ’házirendet’ és 1972-ben, 19 fővel indulva létrehozott egy etióp Woodstock-ot. Bevált.
Awra Amba ma a következő elvek alapján működik:
- Béke. Nincs hangos szó, nincs verekedés, nincs agresszió, nincs tettlegesség. Tanács van. Útmutatás.
- Egyenjogúság. A közösség fenntartásához szükséges munkában mindenki a lehetőségei és képességei alapján veszi ki a részét. Nincs megkülönböztetett figyelem a nőknek, sem ’felmentés’ a férfiaknak. Nincs nemi felosztottság, nincs diszkrimináció, minden további nélkül előfordulhatnak szerepcserék.
- Segítség. Ha valaki bajban van, segíteni kell neki. Ha az idősek, vagy várandósok elfáradnak, vagy valaki képességében korlátozott támogatni kell, átvenni a szerepüket és kímélni őket.
- Tanulás. A szegénységből való egyetlen kiút a kemény munka és az edukáció. Az egyéni lehetőségek és kompetenciák teljeskörű és leghatékonyabb kiaknázása érdekében a személyes képzés elengedhetetlen. A faluban mindenki tud írni és olvasni, a fiatalok a közösségi iskolában okulnak és a felnőttek saját belátásuk szerint bármikor csatlakozhatnak.
- Gyermekjogok. Bármilyen fiatal valaki, vannak jogai, lehet véleménye. Oda kell rá figyelni. Nem kényszeríthető erőszakkal semmire, tisztelni kell a saját akaratát. Nem házasítható 18 év alatt és utána is csak saját választásból.
- Nincs felesleges pénzköltés. Nincs lakodalom, nincs temetés. Létfenntartás van és nehéz idők.
- Közösségi pénzkezelés. A falu minden tevékenységet a kommunális kassza javára végez, amit évente egyszer osztanak. Szabadidejében mindenki azt csinál, amit akar, ha túlórázni szeretne, akkor az ebből eredő jövedelemmel természetesen szabadon rendelkezik.
- Közös gyökerek. A világon mindenki egyenlő. Nincs faji, vallási és egyéb megkülönböztetés. Mindannyian Ádám és Éva gyermekei vagyunk, így mindenki ’rokon’. Nincs ellenség, csak ’család’.
- Vallástalanság. A vak hit értelmetlen és időpazarló. Elveszi a lehetőséget olyan dolgokról, amik a fennmaradást támogatják. Létezik Teremtő, de ő mindig és mindenhol jelen van. Nem kell neki extra ’ház’ (templom), vagy extra ’idő’ (mise). A sorsunk a mi kezünkben van, segítségre várni vitatható luxus.
- Bűnmentesség. A lopás, az erőszak, a kéregetés, a hazudozás, a káromkodás, de még a pletyka is elítélendő és tilos a közösségben. Aki vétkezik, az - saját belátását követően - megbocsátást nyerhet, de a visszaesőket izolálják, vagy elküldik a közösségből. Viszont nincs harag, nincs bosszú, azaz szívesen látnak viszont ’megtérteket’.
Mára a falu lakossága 432 főre duzzadt, mindez 108 háztartásban. Az itt lakók büszkeségei közé tartozik a két – példa értékű - könyvtár, a saját építésű szövöde, a környéket is kiszolgáló malom/örlőház és a kormány elismerését és támogatását tükröző általános iskola. Az önellátás alapja és - az örlőházon és a szövödén kívüli másik - fő bevételi forrás a 18 ha föld művelése, melyből a nők és a férfiak kedv, képesség, tudás és preferencia alapján veszik ki a részüket.
A hatékony működést gondosan átgondolt vezetői struktúra biztosítja. Külön bizottsága van a beszerzésnek, külön az értékesítésnek, külön a problémakezelésnek, külön a fejlesztésnek, külön a rászorulók segítésének, külön az edukációnak, külön az egészségügynek, (stb.) sőt még külön ’PR’ szekció is létezik. És működik…
Zumra maga nem egy iskolázott ember, de a kitartása, az álma példa nélküli. Szeretné, ha a világon szerteszét minél több ’ Awra Amba branch’ lenne és persze nem idegen tőle a totális világbéke gondolata sem. Ezen indokkal büszkén és meleg mosollyal fogad minden látogatót remélve, hogy azok spóraként terjesztik majd gyermekkori gondolatait szerte a világban.
Az én tiszteletemet mindenesetre kivívta az egész közösség hangulata, működése és az ott eltöltött 2 nap utópisztikus nyugalma. Egy ’vendégházban’, döngölt föld ágyon fekve, hamuból készült kemencében sült injera (helyi tef gabonából készült palacsinta szerű lepény – az etióp étkezés alapja) kenyeret vacsorázva elgondolkodtató, hogy vajon mely indokok gátolják ténylegesen az ilyen elgondolású rendszerek globális implementációját. Vajon a pénz, vajon az emberek, vagy mindkettő?
Őszintén remélem, hogy a közösség kellően előrelátó és felkészül minden növekedés/terjeszkedés által generált kérdésre és kihívásra és megfelelő módszerekkel száll szembe az őket körülvevő társadalom akadályaival és lehetséges bukkanóival. Mert a jóban hinni jó!
